I only have two talents in this world: war and women...
Hallani lehet egy férfi nehéz lélegzetét. Egy sátor belsejében vagyunk, a szél meglobogtatja a bejárati nyílást. Kintről zajok szűrődnek be, egy kétségbeesett női hang, illetve egy dühösebb férfié. Pontosan miről beszélnek, azt nem lehet kivenni.
Barden a sátorból figyeli a bejárati nyílást, és bár ott bent nem látják, félig guggol. Barna haja kócos, valószínűleg nem rég ébredt és a futás sem segített frizurája állapotán.
Arckifejezése komolyságot áraszt, majd a nem létező kamera felé fordul.
- Ismerős az az érzés, amikor egy felderítő út után haza térsz a faludba, és a régóta kedvelt lányka a fogadóból elkezd szédíteni, így hát több korsó sör után a szobájában találjátok magatokat, majd másnap reggel arra ébredsz, hogy a fogadósnak férje van és az épp hazatért, így gyorsan kikelsz az ágyból, magadra kapsz egy nadrágot, kimászol az ablakon, majd a dühödt férj végigkerget a faluban, félig mezítelenül, míg végül a jarl sátrában kötsz ki?
Hadarja le egy lélegzet alatt, majd tekintete elhagyja a miénket, és megpillanthatjuk a legkevésbé sem lesokkolt, ámbár csalódott tekintetű vezetőt. Hál isteneknek senki nincsen rajta kívül a sátorban, ám így is bőven elég megaláztatást jelent ez Bardennek. Ha nem halált, hiszen közismert a jarl haragja.
Nem is lenne csekély ok arra, hogy kivégezze, hiszen félig pucéran jelent meg a színe előtt.
A komoly tekintetű férfi azonban a kínzó csend után megszólal, majd közelebb inti a wardent.
- Gyere közelebb, Eldric... Feladatom van a számodra.
Az ifjabb, bár már szintén ráncosodó férfi megköszörüli torkát, és próbálja megőrizni az önbecsülését. Igaz, már nem sok maradt belőle.
- Mit parancsol, főnök?
Hangja recsegős, mégis vegyül bele egy kis lágyság. A jarl az előtte lévő térkép fölé hajol. A fa asztal a sátor közepén van, hepe-hupás földbe helyezve lába kissé oldalra inog, mikor a férfi ránehezedik.
A térkép nem túl részletes, ám felfedezhető rajta a legtöbb környékbeli falu. Helvegen, a hegyaljában, Phiarantwood, az erdő közepében. De a jarl nem ezekre a pontokra mutat neki a térképen, hanem egy távolabbi hegységrendszerre északon.
- Tudod-e, hogy mi található errefelé, Eldric?
A hegységrendszer messze helyezkedik el Drollientől. Ilyen messze még nem ért el a korrupció, és felfedezőcsapatuk fele ekkora távolságokat tettek eddig csak meg. Mielőtt Barden válaszolhatna a kérdésre a jarl folytatja.
- Gondolom találkoztál már az unokahúgommal...
Saviah fekete loknijai és gyönyörű szempárja rajzolódik meg a warden fejében.
- A vezetésével egy felfedező csapatot küldök északra. A hegyekben található meg valami nagyon fontos... Hogy mi, arról nem szükséges tudnod. Csakis azt, hogy ez a küldetés mindennél fontosabb népünknek. Téged bízlak meg Saviah védelmével.
Közli az egyszerű tényt kiegyenesedve, pislogás nélkül meredve a katonára. Barden szintúgy pillant vissza rá, döbbenetében még arról is megfeledkezik, hogy nincs rajta ing.
Nem ellenkezik, hiszen a jarl parancsa szent szó, akárcsak a krónáké. Így letörli képéről a bárgyú arckifejezést, majd bólint egyet.
És ha lehet, öltözz fel normálisan.
Barden elpirulna a helyzeten, de inkább széles vigyorra húzza a száját, majd egy 'Értettem'-el távozik a sátorból.
Micsoda küldetés vár rá, nem is akárkinek az oldalán. De Saviah szépségén kívül, a makacsságáról is ismert. Így a férfi csábító magatartása lehet ellenállásba fog ütközni. Bár Barden mindig is szerette a kihívásokat.
