Raun & Nymeria - Run Rabbit Run

Nym & Raun

 The line between love and hate is as thin as a paper's edge, and often it takes nothing more than a gust of wind to push it one way or the other.

Mostanában Gryla nem látogat meg annyiszor, mint eddig és ez talán bosszúsággal kellene, hogy eltöltsön még sincs így. Most, hogy idekint vagyok a szabad ég alatt élvezem a csendet. Ki nem állhatom a szoros kifejezetten női ruhákat így egy egyszerű fehér szövetruhában heverészek a fűben körülöttem pedig illatos virágok és fák még éppen csak rügyeznek. Kedvem szottyanna átölelni minden fát, hogy megköszönjem tündöklésüket és ha tehetném magamba szívnám a nap minden sugarát hála képen. Hirtelen egy fiú bújik elő a bokorból, akit az imént még vaddisznónak hittem. Magamban fel is nevettem, ahogyan elképzeltem esetlen kis fülecskéit, ahogyan gombát túr a földből bár ez ettől a fiútól sem állhat távol elnézve öltözékét.  

“Hát itt vagy Nymeria már kerestelek.”  

Összehúzott szemöldökkel nézek rá és valóban megismerem a falunkból hiszen ahogyan közelebb lép rájövök ez Pip. Ők és a többiek egészen gyerekkorom óta csúfoltak azért, ami vagyok, amit persze néhol felváltott a kíváncsiság, de általában gúnyt űztek belőlem, vagy Grylából amiért engem választott és persze megkérdőjelezték vajon valóban én vagyok-e az idéző.  

“Ugyan mi dolgod lenne velem Pip?”

Mosolyodom el és elképzelem, ahogy az imén elképzelt varacskos disznó felökleli. Várom Gryla dorgáló hangját, ahogy rám rivall és azt mondja ne legyek gonosz még akkor sem, ha megérdemlik ám most ez elmarad.  

“Hm... tényleg csendes vagy ma..... “

A fiú értetlenül néz rám mintha csak magammal beszélgetnék és ekkor jövök rá, hogy valóban hangosan mondtam ki azt amire gondoltam. Bár ezt már megszokhatta így megrázza a fejét és közelebb lép.  

“Én és a fiúk találtunk egy sebzett őzet gondoltuk te biztosan tudsz segíteni rajta. “

Ahogyan elképzelem szegény őzet és a többieket csodálom, hogy nem támadtak már most rá és vitték vissza a faluba vacsorára, de ha még van remény én nem hagyhatom, hogy bántsák szegény jószágot így vele tartok egészen az erdő mélyébe. Beesteledik mire egy tisztásra érünk és meglátom a többieket egy körben állni az őzet pedig sehol elfog a gyanú.  

“Hol van a gida?”  

Kérdezem naivan és a többiek felnevetnek.  

“Egy perc alatt bevette. “Válaszolja Pip és a másik fiú tenyerébe csap mintha valami jón szórakoznának.  

“Te balga leány hát nem tanultál semmit? Átvertek kedvükre és elcsaltak az otthonodtól.”  

Szólal meg Gryla én pedig mérgesen a levegőbe csapok.  

“Na most bezzeg itt vagy, és mégis mit kellett volna tennem hagyjam meghalni szegény gidát?”

Kérdezem már már könnyes szemekkel mire Gryla valahol még számomra is érthető módon csalódottan rázza meg a fejét. A többiek pedig gúnyosan mutogatnak és nevetnek mintha csak azt gondolnák tébolyodott vagyok.  

“Ha Gryla valóban téged választott akkor igazán nagy hibát vétett... de most meglátjuk veled van-e a Króna. “


A fiú lehajol, hogy felvegyen egy követ és már lendíti is a kezét, hogy megdobjon mire én a kezeimet helyezem magam elé védelem képpen de a mellkasát hirtelen egy fekete nyíl hasítja át. Gryla vészjósló hangja tölti be elmémet.  

“Besrianok... fuss leány fuss..”

És én azzal a lendülettel futásnak eredek. Hirtelen azt sem tudom hova csak annyit tudok el onnan és el a veszélytől. A lábam egy idő után feladja a harcot és megbotlok egy ágban majd fájdalmasan érek földet összekoszolva és felhorzsolva kezeimet. Szeretnék sírni és összegömbölyödni a sárban és megvárni a napfelkeltét, hogy a nap újból melengesse arcomat ám ezt nem engedhetem meg magamnak hiszen egy alak közeledik egy ismerős alak, akit nem egyszer láttam már álmomban. Hirtelen felpattanva a földről megragadok egy ágat és felé tartom mintha csak fegyverem lenne.  

“Egy tapottat se közelebb...”

Nym & Raun

 The line between love and hate is as thin as a paper's edge, and often it takes nothing more than a gust of wind to push it one way or the other.

Ahogyan ott állok a hideg avarban mezítláb testemet félig meddig nedves sár és eső fedi és a fehér szövetruhám nedvesen tapad a testemre érzem csak meg az esti hideg szellőt magamon. Csontig hatol és bár a futástól kimelegedtem mégis úgy érzem bármelyik pillanatban megfagyhatok. Mikor a férfi felemeli a kezét és megnyugtatni próbál hirtelen Grylát kezdem keresni a kettőnk közti kapocson keresztül. Szeretnék tovább rohanni, de mivel olyan kevés közöttünk a hely úgy érzem egy szempillantás alatt elkaphatna, ha akarna. A kezemből továbbra sem eresztem le a botot és fenyegetően nézek rá mint aki képes lenne elpáholni egy fadarabbal. Aprót biccentek és a szemébe nézek.

“Ne is …"

Hirtelen újból érzem Gryla megnyugtató közelségét, ahogyan megszólal és egy sas fel vijjog valahol az ágon ezzel tudtomra adva, hogy vigyáz rám. Nem tudom mi értelme lenne megadni a nevemet egy idegennek, de Gryla szinte megértőn bólint.

“Áruld el neki leány.”

Oldalra biccentem a fejemet méregetve az idegent, aki annyira nem is idegen, mint képzelném. Épp úgy néz ki, mint álmaimban és bár tudnám miért. Körbenézek mintha bárhol is képes lennék megpillantani Grylát és úgy förmedek rá egyenesen visszaszólva neki és leengedve a biztonságot adó “fegyvert” tartó karomat.

“ És mi van ha nem akarom megmondani hm? “ Gryla csüggedten sóhajt egyet majd a férfira pillantok.

“ Gryla azt akarja áruljam el …. úgyhogy... Nym vagyok... akik nem a barátaim azoknak csak Nymeria.”

Válaszolom makacsul és most veszem csak észre, hogy már nem tartom magam előtt a botot így gyorsan újból felemelem “fenyegetően”.

Nym & Raun

 The line between love and hate is as thin as a paper's edge, and often it takes nothing more than a gust of wind to push it one way or the other.

Mikor úgy szól, hogy veszi a bátorságot és Nymnek szólít majd elmosolyodik mellé kénytelen vagyok viszonozni és mintha csak érezném a szél suhintását a tarkómon, ahogyan Gryla visszahúz a valóságba. Talán nem kellene megbíznom benne most mégis furcsa látnom őt és valahol mélyen látom szemében saját magamat. Mikor leengedi a kezét egy fokkal én is nyugodtabb leszek és leengedem a botot. Mire kimondja nevét felkapom rá a tekintetem.

“Érdekes... nem mondanám meg, hogy Raun vagy. Sokkal inkább... hmm bár, ha most innen nézzük.”
Odalépek hozzá mintha mi sem lenne természetesebb és kezemmel megérintem az arcát és az azon található szakállát.

“Álmaimban nem voltál szakállas...”

Mikor kimondja mennyire sajnálja a barátaim halálát elmosolyodom.

“Én nem... és tudom, hogy te sem. Bántani szerettek volna és talán a halált nem érdemelték meg de a szenvedést igen.”

Tekintek rá mintha csak minden tudnék bár ez épp az ellentéte. Gryla épp úgy nyüstöl és duruzsul a fülembe, mint egy méhkas. Sorozza felém a bölcsességeit és többek között azt, hogy “Óvakodj”.

“Hallgass már el... “

Csattanok fel és habár nem neki szánom lehet mégis úgy jön le számára mintha hozzá beszélnék.
Azzal a lendülettel megfordulok és arrébb sétálok pár lépést.

“És mégis mit hiszel ki vagy, hogy visszatarthatsz? És miért? “

Kérdezem cseppet sem érdesen sokkal inkább érdeklődően. Talán, ha szépen kérnék nem is tiltakoznék ellene.  

Nym & Raun

 The line between love and hate is as thin as a paper's edge, and often it takes nothing more than a gust of wind to push it one way or the other.

Próbálok halkan ugyan de Gryla után tapogatni vajon itt van-e még figyel-e még és mind ezek mellett a legfontosabb vajon vigyáz még rám. Mikor meghallom a sast leereszkedni egy közelebbi faágra elmosolyodom és miközben hallgatom Raunt odalépek hozzá megsimogatva a fejét. Sigurd mindig is itt van a közelemben legalább is, ha ideje úgy engedi. Bizonyára a sas dolgai mellett alig van ideje. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem ezt kapcsot közöttünk, mint ahogyan nem értem miért történik mindez, de a Krónák akarata mindig végbemegy így megrántom a vállam mintha egyáltalán nem érdekelne a dolog.

“Talán üres fenyegetések helyett megpróbálhatnád a kérlek szót. “

Fordulok meg immár Sigurddal a vállamon, aki épp úgy kémleli a férfit, ahogyan nem olyan rég én is gyanakvással és rejtélyekkel tele.

“De rendben … veled tartok. Akarom mondani tartunk. “

Pillantok a madárra majd megsimogatva fejét elmosolyodom.

“Ne hidd azt viszont, hogy kényed kedved szerint bánhatsz velem mert nem vagyok olyan védtelen, mint hiszed. Sigurd például egy másodperc alatt kivájja bárki szemét. “

Szemrebbnés nélkül nézek az övébe ugyan azzal a gyermeteg boldog mosollyal. Igaz még csak állatoknál láttam a sas tudását miközben vadászott ám úgy érzem a Krónák sosem pártolnának el tőlem annyira, hogy védtelenül hagyjanak. Épp ezért van most ő is itt velem, hogy megvédjen.

Nym & Raun

 The line between love and hate is as thin as a paper's edge, and often it takes nothing more than a gust of wind to push it one way or the other.

Mikor megpillantom a szellemállatát felcsillan a szemem és ámulattal bámulom a kígyót. Közelebb lépek, hogy rögtön kezeim közé vehessem, de megtorpanok mert tudom ez nem valami illedelmes és szinte hallom Gryla sóhaját, hogy szégyenben hagyom őt így megállok és már épp fordulnék el mikor meghallom a kérlek szót. Mosolyom épp olyan sziporkázó, mint a napsütés legalább is úgy érzem képes lennék kivakítani vele bárkit amilyen boldognak érzem magam és játékosan megpördülök szoknyámat pedig megperdíti a szél, amit én generáltam.

“Ez így már jobban te…”

Hirtelen Sigurd leesik a vállamról és hangos puffanással ér földet és pedig feljajdulok és térdre rogyok mivel a mellkasán ejtett seb rajtam is sebet ejt igaz nem olyan halálosat mint rajta, de mégis vérezni kezdek. Kezembe veszem apró testét.


“Ne Sigurd.. Kérlek ne hagyj itt.”

Könny gyűlik a szemembe és habár tudom, hogy ez a szellemállatoknak nem a vég mégis meggyászolom barátom ideiglenes elvesztését mivel kék szikrákként szétszóródik a levegőben. Krokodilkönnyeim bosszúval tele csordogálnak le az arcomról miközben látom, hogy Raun ellen támadnak emberei és hirtelen nem csak magamat akarom megvédeni, hanem őt is. Sebemmel mit sem törődve megidézem a szelet a lábamra támaszkodva és széttárom karomat. Mikor megérkezik hajamat összeborzolja és ide oda fújja a szél egészen addig ameddig fel nem erősödik. A katonái megrökönyödnek egy pillanatra majd mindegyiket a levegőbe emelem majd egyenesen ellököm őket a fák irányába. Egyik másik fent is akad az ágakon némelyiket átszúrja egy-egy ág a többi pedig a földön landol sebzetten. Gryla büszke rám bár hangján érződik a sajnálat és a félelem apró szilánkja hiszen nem szeretné, hogy a korrupció áldozata legyek. Engem mégis békével tölt el, hogy megbosszulhattam barátomat és tudom, hogy megérdemelték.
Remegve állok a tisztás közepén és hagyom, hogy lenyugodjon körülöttem a szél.

“Haza akarok menni....”

Mondom félig Grylának félig Raunnak bár őszintén fogalmam sincs hol van a hazám...

Nym & Raun

 The line between love and hate is as thin as a paper's edge, and often it takes nothing more than a gust of wind to push it one way or the other.

Mikor azt mondja nem visz Drollienbe meglepődöm elvégre valahol legbelül tudtam, hogy nem csak szórakozásból akar magával vinni és van valamilyen mögöttes célja ám arra, hogy megtagadja a feljebbvalója parancsát engem is megdöbbent így megperdülök és a szemébe nézek. Igazán szép szempár és ha nem látnám benne a fájdalmat azt mondanám talán rám tekintve fel is csillan. Próbálom kiolvasni a tekintete mögül az igazságot és mikor felém nyújtja a kezét habozás nélkül belehelyezem az enyémet, de a helyett, hogy csak szimplán megfognám magamhoz húzom és esetlenül félig belebújok a szőrmekabátjába és ezáltal közvetlenül hozzá is dideregve. Hiszen, ha eddig nem fagytam meg ettől a kis szél kavalkádtól bizonyosan jégcsap lesz belőlem. Meleg cédrus és állatbőr illata szinte már fel is melegít.

“Nincs min gondolkodnom”

Felelem és végig gondolva mindazt, amin életem során keresztül mentem és azt, hogy igazán sose becsült meg a gryllian népe úgy érzem itt az ideje, hogy megtudják milyen az mikor nincs melletük az idéző és hogy én magam hozzam meg a saját döntéseimet.